A kárpitos szakma létrejöttéről

elsőötoldal ötödik kárpitosA kárpitos szakma tulajdonképpen a tizenötödik század környékén alakult ki, így elterjedése is csak ezután kezdődött el, amely által a polgárok sokkal szebb és kényelmesebb bútordarabokat használhattak, de ez igaz volt a székekre, fotelekre is, egyszóval minden fajta ülőalkalmatosságra. A tizenhatodik század után már nem a párnázott bútordarabok hódítottak, hanem teljesen átvették a helyüket a kárpitos felületű változatok, amelyek már ugyanolyan típusúak voltak, mint a mai világban is ismert bútorok. A kárpitos szakma igazából az 1800-as években alakult ki, egészen pontosan egy bizonyos Biedermeier idejében. A kárpitos felújítás és bevonás elterjedését Georg Juniglnek köszönhetjük, hiszen ő volt az, aki egy teljesen új szintre emelte a mesterséget egy olyan szabadalommal, amelyet saját maga talált ki. Az új szabadalom segítségével Junigl a kárpitos bútordarabok ülőfelületét rendkívül puhává és rugalmassá tudta varázsolni, amelyhez a kender megfelelő megmunkálására és vasrugókra volt szükség. Ez azért volt újdonság, mert a régi időszakokban a párnák még lószőrből készültek, amelyek meglehetősen keménnyé tették a bútorokat. Ezzel az új típusú eljárással azonban a kárpitos bútorok már sokkal kényelmesebbé, s ezáltal sokkal népszerűbbé is váltak.

Forrás: asztaloskarpitos.hu